Heliotermikus tavak - a sóvidék tavai

 Korondon, a falu fölötti fennsikon a felszini mélyedésekben több helyen állt meg a viz. Ezeknem nagyrésze idővel eltőzegesedett,s szortyogós lápokká alakult át.

Köztük azonban még vannak ma is apróbb viztükröket felmutató részletek a Datka és Fenyős-Kőrismező környékén.A világon egyedül álló Csigadomb lepusztitásakor a bányagödröket szénsavban dús pezsgő sósviz töltötte fel, kis tavacskákat alkotva.

Parajdon többhelyen is találhatóak kisebb dolinatavak. A sószoros a hajdani hatalmas sóstavak lepusztulásával jött létre.

A sóvidék legismertebb tavai a szovátai sóhegyen, vagy annak közvetlen közelében találhatóak.

 

A Medve-tó

 Szováta legnevezetesebb tava 1874ben még nem létezett. 1873 74ben végeztek a környékem helyszinelést, de a telekkönyvbe semmiféle tóra utaló bejegyzés nem került.

875 tavaszán, a mai Medvetó helyén egy hatalmas polje lesüllyedt karsztmező terült el, a bemélyesedett Pálné gödre nevén ismerték a helybeliek. A polje alját dús fű boritotta, mely mező Fórika kaszálója nevet viselte. A réten a Körös Toplica pataka folyt keresztül, a rét közepén egy hatalams ponor tátongott elnyelve a patakocskát. A patak vizétől táplált karsztforrás a Sótető déli részén bukkant újból elő, immár tömény sósviz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy azt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhaták főzésre. Hogy tiszta vizhez jussanak a szovátaiak, a 18.sz végén a Sóárok beömlési helye fölött el kellett vezetniük a Szováta vizének egy részét a ma is meglévő Malomárokba. A mostani napozó és kezelőrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőr kunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya patak a mai fürdőtelep főutcájának irányába.1875 május 27.én, Úrnapján, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a poljén. Délelőtt 11 órakor hatlmas zápor keletkezett. A viz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medvetó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya patakának medrét a poljétól.1879ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést előidézve zuhant a sószikla a mélybe. A sósziklaomlás után az Aranybánya pataka is a Pálné gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiteritett medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb:hossza 288 m, szélessége 132 210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m.

 

A Magyorósi tó

 A patakoktól szabdalt, igen nehezen megközelithető Szovátai sóhegyen sosem volt nagyobb méretű sóbánya sem a rómaiak idejében, sem azután. 1562 előtt a marosszéki székelyek innen nyerték szabad sójukat. A bányászat bányaüreg nyitása nélkül, a szabadon álló sósziklák kitermelésével, “ dörzsölésével “ folyt. Egyes falvak vagy jelentősebb családok külön sókitermelő helyet épitettek ki maguknak. A Magyorósi-tó Nyárádmagyorós falu egykori sókitermelő helyén alakult ki, innen ered elnevezése is. Szováta nagyméretű, heliótermikus tavainak kisérője. E tavak kialakulása után telik fel az átfolyó viztöbbletből. A Medve-tó teljes feltelése után alakult ki.

Hossza 85 m, szélessége 63 m, felülete 3619 m², legnagyobb mélysége 7,4 m. Sótartalma kisebb mint a Medve-tóé, ezért főleg a fiatalok kedvenc fürdőhelye.

 

Vörös és Zöld tó

 A Medve-tóval egyidejűleg alakultak ki, annak oldalnyúlványaként. A Vörös tó nevét a benne élő sóférgek szinéről kapta. A Zöld-tó közelről ugyanilyen vörös, viszont a Medve-tó felől közeledve a benne tükröződő zöld vegetációtól zöldnek tűnik.

 

Ezenkivül Szovátán megtalálhatóak  még a Piroska és a Rigó tavak.

 

 

A heliotermia jelensége

 A szovátai Medve-tó a világ legnagyobb és Európa egyetlen heliotermikus tava. (a naptól kapja a hőenergiát).

A heliótermia jelensége a tömény sósvizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető.

Ha nem volna ez az igen vékony, alig pár centis édesvizréteg a tömény sósviz fölött, a Medvetó is ugyanúgy viselkedne (nappal felmelegedne, éjszaka újból lehűlne) mint a világ bármely természetes tava.

Egy egységes összetételű édes vagy sósviz tó, elnyelve a nap sugarait, jelentős hőmérséklet emelkedést mutat 1,5-2 m mélységben.A felmelegedő viz kitágul, sűrűsége csökken. A kisebb sűrűségű, melegebb vizrétegek a felszinre emelkednek, és éjszaka hőjüket átadva a hidegebb levegőnek, lehűlnek.Az igy kialakuló áramlás és hőleadás meggátolja a tó vizének jelentős növekedését.

A Medve-tó esetében a felszini édesvizréteg sűrűsége jóval kisebb, mint az alatta levő akár 50 ºC-os sósvizé. Ez a sűrűségkülönbség meggátolja az áramlási folyamatok kialakulását. Az áramlási folyamatokban meggátolt sósviz hőmérséklete a hőelnyelő zónában igy napról napra emelkedik, és a természetben máshol nem tapasztalt, szinte hihetetlenül magas értékeket is felvehet.