Áprily Lajos

 

(Parajd, 1887. nov.14 - Bp. 1967. aug.6.): költő, műfordító.

 Jékely Zoltán költő apja.

 - A Kisfaludy Társ. (1930), az MTA (l. 1934, tagsága megszűnt 1949, helyreállítva1989) tagja. József Attila díj (1954).

 - 1909-ben a kolozsvári egyetemen m -német szakos tanári oklevelet szerzett. 1909-től a nagyenyedi kollégium tanára. 1907-től jelentek meg versei, de az erdélyi irodalom élvonalába csak Falusi elégia (Erdélyi Szemle, 1919-20.) c. versciklusával került be, amely megszerezte számára Kós Károly, Reményik Sándor és Sipos Domonkos barátságát is.

1919 után munkássága az anyanyelvi oktatás fenntartására, a nemzeti műveltség értékeinek megőrzésére irányult,

miközben kereste az együttélés a román és a magyar nép számára egyformán előnyös lehetőségeit.

1923-ban Dijonban francia nyelvtanári oklevelet szerzett. 1924-től a kolozsvári Ellenzék vasárnapi irodalmi

mellékleténekszerkesztője (rövid ideig Kuncz Aladárral).

 1929-ben áttelepült Mo-ra. 1929-34-ben a Lónyay u. ref.gimn. tanára, 1929-38-ban Ravasz Lászlóval együtt a Protestáns

Szemle szerk.

1934-43-ban a bp-i Baar-Madas Leánynevelő Int.ig. 1943-ban iskolájában a zsidótörvényeket nem volt hajlandó

végrehajtani, és lemondott tisztségéről. 1945 után visszavonultan élt a Visegrád melletti Nagyvillámdűlő völgyében levő házában. Magányosságra kárhoztatott egyénisége nyilvánul meg az erdélyi táj ihlette, nagy formai műgonddal írt verseiben. Főként angol, francia, kínai, lengyel, német és orosz költőktől fordít, nagy lélegzetű fordításai közül a legsikerültebb Puskin Anyeginjének magyarra átültetése. (Új magyar életrajzi lexikon I, Magyar Könyvklub 2001.)

Ismertebb versei: Búcsú a havastól, Álom a vár alatt, Az irisórai szarvas, Halálmadár,Tavaszodik, Március